22. rész - Hollywood

Sziasztok!! Picit rövidebb most, de nem akartal sokáig kisRob nélkül hagyni Titeket, úgyhogy felpakolom az új részt:) Várom a komikat!
( a képen természetesen Kristen látható :P)

22. rész

2001. október 4.

Anya azzal állított be a szobámba pár napja, hogy Nina miért nem alszik sose nálunk. Igaz, hogy eddig mindig nála voltunk, de gondoltam a lányoknak ez kell, mert ez a kényelmesebb vagy mit tudom én. Amikor először náluk töltöttem az éjszakát, szinte egy percet se tudtam aludni az idegen környezet miatt. Ráadásul Nina folyton fészkelődött, ami legtöbbször izgató volt, de az éjszaka közepén csak nem ugorhatok rá. Ráadásul folyton piszkálta a rózsaszín bolyhos-szőrös párnája az arcomat és az orromat.
Az ágyával szemben volt egy parafatábla, ami tele volt a mi fényképeinkkel meg mindenféle hülyeséggel. Régi mozijegyekkel, hajtogatott rózsával meg hasonlók. Minek kell ennyi kacatot őrizgetni? Mondjuk ez valami csaj dolog lehet, mert Lizzyéknél is több a porfogó, mint a használati tárgy. Ninánál legalább rend van, nem úgy, mint nálunk.

A lényeg, hogy megemlítettem Ninának, hogy a változatosság kedvéért egyik este aludhatnánk nálunk, mire felvidult az arca és azt mondta, hogy már várta, hogy megemlítsem!! Azt hittem lehidalok. Mi a jó francért kéne nekem gondolatolvasónak lennem?! Borzalom.

Szóval tegnap előtt nálunk aludt Nina, aminek anya örül szerintem a legjobban. A „nagy nap” délutánján berontott a szobámba, kezében tiszta ágyneművel és, mint egy eszelős kezdet lerángatni a régit, majd felhúzni a tisztát. Majdnem megkérdeztem, hogy a gyertyát is tartani fogja-e nekünk… Amint elkészült, rám parancsolt, hogy szellőztessek ki, pakoljak össze és porszívózzak fel. Ha tudtam volna, hogy ennyi mindent kell csinálni egy sima ott alvás előtt, inkább a híd alá hívtam volna.
Nina 7-kor jött át, megvacsoráztunk anyuékkal, aztán felvonultunk a szobámba filmezni. Birtokviszony volt a címe, nem volt nagy szám, de az egyik csaj szimpi volt benne. Fiatalabb volt nálunk jóval, de mégis olyan érettnek tűnt. Kicsit furán mutatott a tévében, de szerintem én se néznék ki jobban. Párszor gondoltam már rá, hogy nem csak színházazni kéne, hanem esetleg filmekben is. Jó lenne, csak nem tudom bevenne-e engem a „nagy Hollywood”…

21. rész - Nem értem a nőket...

Bocsibocsi az eltűnésért, de most több ihletem volt a másik történetemhez:) viszont most itt az egész Robert klán:D Várom a kommenteket!
xx

2001. szeptember 30.

Annyira sok minden volt az elmúlt időszakban, hogy egyáltalán nem tudtam írni. Pedig lett volna mit. Onnantól, hogy összevesztünk Ninával, egészen addig, hogy Tom ráindult Victoriára.

Kezdem az elején. Jött egy új csaj az osztályunkba, egészen normális és itt lakik 2 utcára tőlünk. Beth a neve, szokott gitározni és viszonylag jól is énekel. Többször előfordult, hogy együtt jöttünk haza, vagy mentünk épp suliba, ami Ninának nem tetszett. Mindenféle idiótaságot mondott, hogy én megcsalom őt, meg ráuntam meg hasonlók, csak mert együtt jöttem egy haverommal. Én komolyan nem értem, hogy miért olyan lehetetlen, hogy barátkozik egy fiú egy lánnyal. Ráadásul Bethnek is van barátja, de amikor ezt mondtam Ninának, nem hitte el. Ezen felhúztam magam és eljöttem tőlük. Pár napig nem beszéltünk, de nagyon kezdett hiányozni és Tom-ék „tiltása” ellenére felhívtam, hogy beszéljük már meg, mert túlságosan fontos nekem ahhoz, hogy egy ilyen hülyeség miatt szétmenjünk. Szerencsére addigra lehiggadt és elismerte, hogy nem volt igaza és túlreagálta. Jó volt a kibékülésünk… Egyre többször estünk egymásnak, amikor üres volt valamelyikünknél a lakás, de ez tuti normális, ha egyszer annyira jó.

Azóta is elég kényes pont a Beth, pláne miután egyszer elhívtam a srácokhoz zenélni, ahova Nina nem igen járt, mert nem élvezte annyira, mint mi. Sikerült megint összekapnunk ezen, de most nem hagytam, hogy elharapóddzon annyira. Mielőtt visítani kezdett volna, vagy franc tudja mit csinál mérgében, lefogtam a kezét és megcsókoltam. Dühös voltam rá én is, de így valahogy még izgalmasabb volt a dolog.

A Tom-Vic pároson meg nem tudom még mindig, hogy sírjak vagy nevessek. Egyik este megint nálunk aludt Tom és reggel, amikor kómásan a fürdőbe indult, rányitott az éppen törölköző tesómra. Ez a marha ráadásul szerintem észre se vette volna, de Vic felsikított és lökdösni kezdte kifele Tomot az ajtón. Na ezek után világosodott meg drága barátom, hogy ő bizony szerelmes a nővérembe… Azt hiszem inkább röhejes. Az vicces, amikor más lányokról áradozik, meg ecseteli, hogy miket csinálna velük de, amikor ezt a testvéredre mondja, egy idő után idegesítő és ciki. Vagy legalábbis nekem.

Ja, a legjobb, hogy én lettem leszidva ezért is. Hogy milyen debil és bunkó barátaim vannak, hogy nem kopognak meg hasonlók. Na mindegy.
Végre megint próbálunk a társulattal, ami Beth-t is érdekli, de belegondolni se merek, hogy Nina milyen jelentet rendezne, ha kiderülne, hogy esetleg egy darabban játszunk. Nagyon szeretem őt, de ez a folytonos pattogása eléggé kiakaszt. Sokszor azt érzem, hogy az összes mozdulatomat figyeli…

:) Nagyon aranyosak vagytok és örülök, hogy ennyire tetszik a sztori:) KÖSZÖNÖM!!
xx

2001. augusztus 3.

Húúú tök jó volt a nyaralás Nina szüleivel! Elképesztő jó fej volt az apja, csomót beszélgettünk és miután „bizonyítottam, hogy rendes gyerek vagyok”, már családtagként kezelt. Ez a bizonyítás abból állt, hogy egész éjszaka kint horgásztam vele, nem nyavalyogtam a hideg vagy a szúnyogok miatt és még fogtam is 2 halat. Nagyon tuti volt.

Az egyetlen gond Nina unokahúga, Betsy volt, aki folyton rajtam lógott. Bújócskázni akart, vizibiciklizni meg mindig mellém ülni vacsoránál. A többiek csak nevettek rajtunk, de én totál zavarban voltam. 10 éves, de akkor is… Totál hülye kiscsaj volt. Úgy pillogott rám, mintha valami szuperhős lennék vagy nem tom’. Nina kuncogva közölte, hogy milyen féltékeny,mire jól elkaptam és megcsikiztem, aztán az ágyon kötöttünk ki. Ja igen, egy szobában aludtunk, de csomószor bejöttek ellenőrizgetni minket valami gagyi indokkal. Mint pl. „Jó lesz csirke vacsorára?” vagy „Nincs nagyon melegetek?”, de a kedvencem az volt, amikor valamelyikünket elrángattak mondvacsinált okok miatt. De így se tudtak megakadályozni minket bizonyos dolgokban…

Igen, megtörtént! Nem is tudom hogyan. Mármint szerintem totál nem volt épp olyan a hangulat. Délután volt és a szülei elmentek bevásárolni mi pedig tv-ztünk a szobánkban. Aztán Nina simogatni kezdte a karomat, arcomat, miközben megcsókolt. De egészen addig nem esett le mit akar, amíg át nem vetette a lábát a derekamon és lovagló ülésben rám nem ült. Na akkor egy pillanatra begyulladtam, de hamar átvette az izgalom helyét a vágyakozás vagy nem is tudom. Képtelen vagyok leírni az egészet, de baromi jó volt. Tuti bénáztam néha, mert nem tudtam mi a jó neki, folyton az arcát néztem. Elég fura volt, de nagyon jó. Aztán, amikor a végén Nina megkérdezte, hogy nekem komolyan ez volt-e az első, merthogy nem lehetett észrevenni, azt hittem kidurran a mellkasom a büszkeségtől.

Aztán eléggé belejöttünk, mert éjszaka újra egymásnak estünk, ami még az elsőnél is jobb volt, mivel már valamennyire tudtam, hogy mit szeret.
Reggel tuti látszott rajtunk valami, mert folyton összemosolyogtunk meg ilyenek.
Itthon persze elmondtam a srácoknak és egyikük jobban örül, mint a másik. Tök jó fejek voltak.

Még jó, hogy elmentem erre a nyaralásra.

Bocsibocsibocsi! tudom, hogy rengeteget késtem, de elég tökéletlen tudok lenni időnként:D na a lényeg, hogy köszönöm az új olvasókat és a komikat is! :)
L.O.V.E.


2001. július 25.

Van egy kis gond. Pontosabban lehet, hogy nem is az. Nináéknak van egy kis nyaralójuk vidéken és elhívtak engem is a hétvégére. Anya majd kiugrott a bőréből, hogy ez milyen nagy előrelépés és biztos látják a lányukon, hogy fontos vagyok neki, ha engem is elhívtak… én viszont be vagyok tojva elég rendesen. Az anyjával nincs bajom, ő mindig aranyos, de az apja úgy néz rám, mintha fel akarna koncolni. Ez nyilván azért van, mert Nina „apuci kicsi lánya”, ami nekem cseppet sem jó hír a kiruccanást tekintve. Viszont ilyen ajánlatot nyilván visszautasítani se lehet.

Apa is így viselkedik mondjuk a srácokkal, akiket Vic-ék haza hoznak, de ha nálunk ebédelnek vagy ilyesmi, akkor tök normális velük. Lehet, hogy velük is így lenne. Na mindegy, délutánig van még időm eldönteni, mivel eljöttem azzal a szöveggel, hogy megkérdezem anyát. Nyilván nem néztek idiótának…

Múltkor Lizzy lebukott, mert kint smárolt a sarkon az épp aktuális pasijával, valami Scott-tal és apa meglátta őket. Na, nem lettem volna a srác helyében. Apa egyből hazaküldte Lizzy-t és azt mondta, hogy vagy megy vele a srác és rendesen bemutatkozik, vagy többet nem találkozhatnak. Hú, de röhögtem mindkettő fején, amikor beléptek. Rendes gyereknek tűnt amúgy, bár elég félénk volt, mert bárki hozzászólt, ő összerezzent. Mondjuk a nővérem mellé ilyen nyápic pasi illik. Más nem tudná elviselni őt…

Hülye Tom egyből azon kezdett poénkodni, hogy mekkora lenne már ha a szülei ágyában csinálnánk először a nyaralójukban… Én viszont annyira kerülöm ezt a témát, amennyire csak tudom, mert nem akarok még egy olyan kínos beszélgetést, mint legutóbb. Bár tuti, hogy ő is sokat gondol rá vagy nem tom’, mert egyre kihívóbb ruhákat vesz fel és sokszor nagyon dörgölőzik, vagy nem tudom. Bár lehet, hogy csak ezt is bebeszélem magamnak, mert már annyira vágyom rá. Na mindegy, majd meglátjuk. Szerintem elmegyek a hétvégére, végül is olyan sokat nem veszthetek… Kíváncsi vagyok, hogy hogy lesz az alvás. Külön szobába raknak minket és akkor éjjel át kéne mennem hozzá, mint a filmekben?

Még sose töltöttünk együtt egy egész éjszakát. Persze volt olyan, hogy tovább maradtam, mint szabad lett volna és feküdtünk egymás mellett, de olyan nem, hogy így ébredjünk. Egyre jobban kezdek beleesni és ezt a „testem” is bizonyítja időről időre…

Sziasztoook! :) köszönöm a kommenteket, örülnék még néhánynak ám :D
xx

2001. július 17.

Nina felhívott az előbb és azt mondta, hogy este menjek át, mert a szülei nem lesznek otthon és van egy meglepetése nekem. Ez AZT akarja most jelenteni? Vagy mi? Úristen. Azonnal levert a víz, amikor mondta. Elhebegtem egy oké-t, aztán lecsaptam a telefont. Hívtam Marcus-t de persze ő is pont most van kikapcsolva. Erre készülni kell valahogyan? Basszus. Nyilván megfürdök meg minden, de ennyi elég? Vagy vigyek gyertyát? A fene enné meg. Még óvszerem sincs. Basszus basszus basszus! Le kéne mondanom az egészet. És ha még se arra készül? Akkor totál hülyének fog nézni. Most jut eszembe, hogy múltkor csórtam óvszert Lizzy-től. Még szerencse.

Még van 3 órám a randiig, de annyira ideges vagyok, hogy szabályosan remeg a kezem. Muszáj lenne elterelnem a figyelmem valamivel. Az utóbbi időben szerencsére rendeződtek a dolgaim a srácokkal, megdumáltuk, hogy többet leszek velük meg ilyesmi. Ha nem lódított, akkor elvileg már Tom is volt lánnyal, szóval akár őt is felhívhatom. Megyek is.

Fél óra múlva

Tom akkorát kurjantott a telefonba, amikor elmondtam neki, hogy még mindig cseng a fülem. Ettől eltekintve egész értelmes tanácsokat adott, bár néha talán túlságosan belement a részletekbe… Azt mondta, hogy a virágot/gyertyát/csokit felejtsem el, végtére is nem tesz nekem szívességet vagy ilyesmi, amit meg kéne köszönnöm. Óvszert viszont mindenképpen vigyek, mert ez a srác dolga. Mindezeket annak ellenére mondta, hogy szerinte nem akar semmit este… Felajánlotta, hogy átjön még dumálni, de tuti csak kiröhögés lett volna belőle, úgyhogy finoman visszautasítottam azzal, hogy még csomó dolgom van.

Voltam tusolni, mindenemet megmostam 10-szer és befújtam magam parfümmel, aztán felöltöztem, belőttem a hajam, de még mindig van csomó időm. Kimegyek kicsit Patty-hoz.


Erre komolyan születni kell. Mármint, hogy valaki akkora barom legyen, mint én. Hogy nem jutott el a tudatomig, hogy Londonban lakok, ergó esik az eső, ami egyenlő azzal, hogy a kutya mancsa sáros? Indulok megint fürdeni és átöltözni.

4 óra múlva

Csak ismételni tudom magam. Azaz, hogy egy barom vagyok. Ninának eszébe se jutott szexelni. Csak hozott nekem egy karkötőt Olaszországból és azt akarta odaadni. De akkor minek kellett mondani, hogy nincsenek otthon a szülei?! Kicsit mondjuk tovább jutottunk, mert már egymáson fekve csókolóztunk, ami még jó is lenne, csak mocorgásban kiesett a farzsebemből a pénztárcám és azzal együtt az óvszer is. Ez után következett életem egyik legkínosabb beszélgetése. Rákvörösen hallgattam, ahogy Nina magyarázkodik helyettem. Mondta, pontosabban dadogta, hogy neki most épp nem lenne jó, de hogy majd szeretné csak még kicsit később. Azt kívántam, hogy bárcsak megnyílna alattam a föld. Nagy nehezen kinyögtem annyit, hogy persze és sajnálom, aztán eljöttem.

Ezek után azért vicces lesz újra találkozni. Lehet, hogy valami szexmániás kis suttyónak gondol. Lehet, hogy kéne neki írnom egy sms-t.
Remélem holnapra már az összes barátnője tudni fogja és még jobban összesúgnak majd a hátam mögött…

Tádááááám! Megérkezett az első hosszabb rész :) Ha máskor is van bármi óhajsóhajkérés, akkor nyugodtan lehet mondani:P
x

2001. július 10.

Nináék tegnap elutaztak Olaszországba nyaralni és most nem tudom mit kezdjek magammal. Hívtam a srácokat, de mindannyian lekoptattak valamivel, kivéve Marcust, aki elmondta, hogy kicsit haragszanak rám, mert amióta barátnőm van, már letojom őket. Újra a régi lemez.

Én próbálok velük is lenni, de annyira nem értik meg ezt az egészet, hogy folyton veszekedésbe torkollik a dolog. Este Marcus átjön dumálni, mert ez így elég szar. Nyilván Nina is nagyon fontos nekem, de őket senki nem pótolja, remélem ezt ők is tudják…

Victoria beújított valami srácot, ezért még többet pusmognak meg röhögcsélnek Lizzy-vel. Marha idegesítő, a legrosszabb pedig, hogy anya partnerük ebben. Mindkettejüknek volt már barátja, szóval nem tom’ minek kell itt ez a felhajtás. Valamelyik nap délután is. Vagy 2 órára bezárkóztak a fürdőbe és csak a szokásos nyálas zenéjük meg az idióta vihorászásuk hallatszott ki. Aztán, amikor megláttam Vic arcát, elröhögtem magam, amiért jól meglegyintett.
Úgy nézett ki, mint akinek behúztak egyet, mert kékre mázolta az egész szemét. A csajok komolyan ilyen vakok?! Na meg az a cucc, amiben múltkor elment itthonról! Örülhet, hogy anya vagy apa nem látta meg. Alig van melle, de hord melltartót. Ez is mi már? Tök értelmetlen. Na mindegy, szóval felvett egy ronda kék trikót, amiből ki volt az egyik válla és alig ért a köldökéig. Tiszta röhejes volt, de már inkább nem mondtam semmit…

Ez az öltözködési mizéria is az agyamra megy. Amióta összejöttem Ninával, anya már kétszer rángatott el vásárolni, mondván, hogy most már még fontosabb, hogy ápoltan és normálisan nézzek ki, amihez a ruhák is hozzátartoznak. De ha engem egyszerűen nem érdekelnek ezek! Komolyan, ha tehetném, meztelenül járnék mindenhová. Nina mindig tök csinos, de folyton van rajta egy csomó olyan cucc, aminek semmi funkciója nincs. Csak úgy lóg rajta. Mármint minek kell 2 öv egy nadrágra? Meg ilyen-olyan láncok, karperecek meg mit tudom én. Nekem az összes ugyanolyan, ezért nem is tudom megdicsérni, ha valami új van rajta, mert nem veszem észre. Ez nyilván az én defektem és nem azért van, mert nem szeretem őt.

Ez a szeretem dolog pedig… A fene tudja, hogy szerelmes vagyok-e belé. Nem tudom milyen is az, ő az első. De az igaz, hogy nagyon oda vagyok érte. Álmaimban talán túlságosan is… Pár napja álmodtam először, hogy levetkőzik előttem, aztán pedig hát… na. Szóval megtörténik a dolog. És párszor már megismétlődött a dolog, még szerencse, hogy anya nem jött be reggel felkelteni, mint szokott. Basszus, az milyen ciki lenne. Tuti ettől zengene az egész ház, aztán apa jönne az újabb beszélgetésével.

Nyáron nincs színjátszó, ami persze tök hülyeség, de hát ez van. Viszont apa mondta, hogy esetleg elmehetnénk a londoni Bubble Theatre Company-be, mert nagyon jó híre van és komolyabb is, mint ez. Végül is lehet, hogy elnézek holnap, úgysincs mit csinálnom itthon. Egész nap nézem a falat meg zenélek. Meg eszek. Nagyjából ennyi. Aztán, amikor haza jönnek anyáék, jön a kérdésáradat. „Mit csináltál ma?”, „Elmosogattál, ahogy kértem?”, „Nem jöttek át a fiúk?” és így tovább. Néha már komolyan kitalálok valamit, hogy ne tűnjön olyan uncsinak a napom, mint amilyen. Elég szánalmas, az tény.

Anyától kikönyörögtem, hogy süssön egy kis sütit és már érzem is az illatát, szóval lemegyek, mielőtt Lizzy-ék megeszik az összeset. Bár most éppen megint fogyókúrázik mindkettő, szóval van egy kis esélyem…

Ígérem, hogy hosszabb részeket fogok írni hamarosan, ez még egy kis "nosztalgia" :D :D
köszönöm a komikat!
x

2001. július 4.

Már egy ideje vége van a sulinak, de eddig csak Ninával voltam elfoglalva, szóval nem tudtam írni. Hát én totál beleestem… Tom szerint ez már beteges, mert folyton csak róla tudok beszélni. De ha egyszer mindig ő ár a fejemben?! És igen, megtörtént a bemutatás, de persze nem rajtam múlott… Az ő anyukája hívott meg, amikor egyszer hazakísértem. Tök lazák voltak, amitől nekem is oldottabb lett a hangulatom. Rám is fért… Olyan görcsösen szorítottam a virágot az ajtó előtt, hogy tiszta zöld lett a kezem, amit ezért nem győztem dugdosni. Aztán az apja megjegyezte, hogy menjek el nyugodtan megmosni. Alig volt ciki.

A srácok is kezdenek megbarátkozni vele, néha már bandázni is elhívják, az egyetlen bajuk, hogy szerintük olyankor elviselhetetlen vagyok. Kedvesek, mi?

Múltkor volt egy elég kínos beszélgetésünk Ninával… Szóba került a szex és kiderült, hogy ő már nem szűz. Eddig is tartottam ettől a témától, de így még szerencsétlenebbnek érzem magam. Minek áll össze egy ilyen menő csak egy olyan tapasztalatlan lúzerrel, mint én? Én imádom, de félek, hogy hamar rájön, hogy milyen béna vagyok és faképnél hagy. Az az igazság, hogy szeretnék már „úgy” is vele lenni, ez csak természetes de annyira parázok, hogy az elmondhatatlan. Úgy tervezem, hogy valamelyik hónapfordulónkon telepakolom gyertyákkal és virágokkal valamelyikünk szobáját, ahol nagyobb nyugi van, aztán meglátjuk. Ha nem akarja, az úgyis ki fog derülni.

Én tuti nem teperem le…