2001. május 27.

Oké, most ott tartok, hogy semmi nincs. Azóta nem beszéltem Ninával, pedig lehet, hogy arra vár. Sőt tuti. De most menjek át és csöngessek be, hogy hello, akkor randizunk? Az olyan béna lenne. Tom szerint ott csesztem el, hogy nem kértem el a telefonszámát, de ezen már úgyse tudok változtatni. Tegnap elmentem direkt abba a fagyizóba, ahol a barátnőivel szokott ücsörögni, de kár volt. Őt nem találtam ott, viszont pár viháncolója mutogatott rám. Nagyon élveztem…

Nem tudom kitől, de Lizzy is megtudta a dolgot, de pozitívan csalódtam a reakciójában, mert a csesztetés helyett csak összeborzolta a hajam és azt mondta, hogy szurkol nekem. Talán meg kéne kérdeznem, hogy szerinte mit csináljak. Ő mégis csak lány, még ha nem is úgy néz ki. Na jó, ez csúnya volt, tudom, de ő is mindig piszkál, hogy milyen lányos meg nyálas vagyok…

Annyiban mondjuk hű volt önmagához, hogy az egész családnak elmondta a dolgot, ami pedig az „atyai elbeszélgetést” vonta maga után. Azt hittem belesüllyedek a fotelba, olyanokat mondott apa. Volt ott szex, a csókolózás mikéntje, a lányok „kezelése”, udvarlás és mindenféle múlt századi tanács. Amikor aztán végzett, úgy iszkoltam vissza a szobámba, mint akit kergetnek.
Viszont abban igaza volt, hogy a fiúnak kell kezdeményeznie és lépnie is, ezért megfogadtam, hogy holnap átmegyek Ninához. Ha béna lesz, akkor legalább hű leszek önmagamhoz. Addig pedig erőt gyűjtök…