Tudom, hogy rövidke, de semmire nincs időm:( mindjárt szünetem lesz, úgyhogy majd kárpótollak Titeket :*)

2001. május 30.

Ez könnyebben ment, mint gondoltam! Suli után hazajöttem, átöltöztem és próbáltam „menő, most keltem fel” hajat csinálni magamnak, ahogy Marcus hívta.

Remegő gyomorral sétáltam át az út túloldalára és nagy nehezen bekopogtam. Pár pillanat után Nina anyukája nyitott ajtót és mielőtt bármit is mondhattam volna, már a nappaliban találtam magam és sütit ettem. Nina pár perc után jött be a szobába és fülig vörösödve pödörgette a haját. Kinyögtem neki egy helló-t, de többet nem akartam, mert ott volt még mindig az anyukája. Feszengve néztük a másikat, szóval totál ciki volt. Legszívesebben hazafutottam volna, de akkor végleg elvágom magam előttük.
Végül elővettem a legjobb modorom és mondtam neki, hogy szeretnék beszélgetni egy kicsit. Az anyja előbb felfogta mire gondolok, mint ő, úgyhogy kettesben hagyott minket.
Elmondtam neki, hogy szeretném randira hívni szombaton, amire rá is bólintott. Mindketten idegesek voltunk, ezért csak makogtunk, de sokszor összemosolyogtunk. Egyszer régen még Marcus elmesélte egy randiját, oktató jelleggel, aminek most nagy hasznát vettem. Amikor beszéltünk folyton a szemébe néztem és örömmel láttam, hogy ezzel zavarba hoztam. Persze én se voltam különb, folyton a hajamat turkáltam és vigyorogtam.
A lényeg, hogy búcsúzáskor nyomtam egy puszit az arcára és a szombati viszontlátással köszöntem el!
Már nagyon várom, remélem nem szúrom el…