Itt is van Robci életének következő fejezete:P Várom az észrevételeket;)
Ja amúgy a fantáziámért nem tudok felelősséget vállani csajok :D

2001. március 11.

Annyira tökéletlen tudok lenni, hogy az már fáj. Most értem haza a suliból és találkoztam Niná-val az utcán. Még sose találkoztunk úgy szemtől szembe, pláne nem ilyen „közelről”. Max láttuk épp bemenni a másikat az ajtón, plusz én ugye kukkoltam utána… Sokkal szebb, mint ahogy eddig gondoltam. Viszont láttam, hogy ismerős vagyok neki, mert furán méregetett, bár lehet, hogy csak azért mert hülyén nézek ki. Én viszont ahelyett, hogy ráköszönök vagy valami, csak a hajamat turkáltam. Tuti azt hiszi, hogy tetves vagyok vagy ilyesmi!

Valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét, csak az a baj, hogy nem tudom mikor van otthon. Ha tudnám, hogy hova jár suliba könnyebb dolgom lenne. Senkinek nem mondtam még el, hogy bele vagyok zúgva, de Sam már ugratott ezzel párszor. Sam! Ez az! Valahogyan ő ismeri, azt hiszem. Talán az unokatesója ismerőse vagy ilyesmi. De hülye vagyok, hogy ez eddig nem jutott eszembe. Gratulálok Patty!

Na, felhívtam Sam-et, azt mondta, hogy utánakérdez a csajnak. Persze mielőtt ezt megígérte jött a „Kicsi Patty belezúgott a csajba” szöveg, de már megszoktam.
Tegnap este megint gitároztam és kreáltam egy szerintem egész tűrhető dallamot. Kicsi szomorú, de nekem tetszik. Kéne írnom hozzá valami szöveget, de abban sose voltam jó. Mondjuk ez még mindig jobb, mintha emberek előtt kellett beszélnem. Ez alól valahogy csak a színház volt kivétel. De például felelni is utáltam, totál zavarba voltam, hogy mindenki engem néz. Bár ki tudja. Lehet, hogy ezt is ki fogom nőni, mert muszáj lesz.