Szóval ez lenne Robert naplójának első bejegyzése, kamasz korából, amikor a Twilight-nak még se híre se hamva nem volt :)

2001. február 7.

Oké, szóval az már szerintem a vég, ha azért is elnézést kérek, hogy csak apróban tudom kifizetni a két hamburgeremet! Pedig, hölgyek, urak, ma ez történt. Próba előtt beugrottam enni, mivel csak Vic volt itthon, ő viszont nem volt hajlandó megetetni. Hihetetlenül tudom utálni néha. Megint belesett valami fószerbe, nem lehet hozzá szólni és úgy vigyorog, mint mi, amikor Tom-mal először ittunk sört. Muszáj lenne megemberelnem magam, a srácok is folyton cseszegetnek, nem mintha ők olyan nagy májerok lennének. Anya persze mindenre rátesz még egy lapáttal. Például az az idétlen modelkedés! Marcus 1 hónapig képen röhögött, amikor csak meglátott én meg csak álltam és vártam, hogy abbahagyja.
Na de majd ez a színészesdi helyre tesz- gondolta apa. Ehhez képest az elején csak tologattam a díszletet és a „határozott fellépésemnek” köszönhetően néha még a takarítást is rám bízták. Aztán megtört a jég, mivel beszálltam játszani. Pontosabban túl bambán bámultam a színpadon pörgő lányokat, ezért megkérdezte a rendező, hogy mit akarok. Nagy nehezen kinyögtem, hogy esetleg szerepelni benne, mire furcsán végig mért, én pedig még görnyedtebben álltam. Lényeg a lényeg, megkaptam egy piaci kofa szerepét. Je. Volt ám öröm.

Nincs kedvem most többet írni, pedig megfogadtam, hogy rendszeresen firkálok valamit, hogy majd ha híres lesz és megvesznek értem a lányok, visszaolvashassam.
Jó éjszakát hülyegyerek!