Tádááááám! Megérkezett az első hosszabb rész :) Ha máskor is van bármi óhajsóhajkérés, akkor nyugodtan lehet mondani:P
x

2001. július 10.

Nináék tegnap elutaztak Olaszországba nyaralni és most nem tudom mit kezdjek magammal. Hívtam a srácokat, de mindannyian lekoptattak valamivel, kivéve Marcust, aki elmondta, hogy kicsit haragszanak rám, mert amióta barátnőm van, már letojom őket. Újra a régi lemez.

Én próbálok velük is lenni, de annyira nem értik meg ezt az egészet, hogy folyton veszekedésbe torkollik a dolog. Este Marcus átjön dumálni, mert ez így elég szar. Nyilván Nina is nagyon fontos nekem, de őket senki nem pótolja, remélem ezt ők is tudják…

Victoria beújított valami srácot, ezért még többet pusmognak meg röhögcsélnek Lizzy-vel. Marha idegesítő, a legrosszabb pedig, hogy anya partnerük ebben. Mindkettejüknek volt már barátja, szóval nem tom’ minek kell itt ez a felhajtás. Valamelyik nap délután is. Vagy 2 órára bezárkóztak a fürdőbe és csak a szokásos nyálas zenéjük meg az idióta vihorászásuk hallatszott ki. Aztán, amikor megláttam Vic arcát, elröhögtem magam, amiért jól meglegyintett.
Úgy nézett ki, mint akinek behúztak egyet, mert kékre mázolta az egész szemét. A csajok komolyan ilyen vakok?! Na meg az a cucc, amiben múltkor elment itthonról! Örülhet, hogy anya vagy apa nem látta meg. Alig van melle, de hord melltartót. Ez is mi már? Tök értelmetlen. Na mindegy, szóval felvett egy ronda kék trikót, amiből ki volt az egyik válla és alig ért a köldökéig. Tiszta röhejes volt, de már inkább nem mondtam semmit…

Ez az öltözködési mizéria is az agyamra megy. Amióta összejöttem Ninával, anya már kétszer rángatott el vásárolni, mondván, hogy most már még fontosabb, hogy ápoltan és normálisan nézzek ki, amihez a ruhák is hozzátartoznak. De ha engem egyszerűen nem érdekelnek ezek! Komolyan, ha tehetném, meztelenül járnék mindenhová. Nina mindig tök csinos, de folyton van rajta egy csomó olyan cucc, aminek semmi funkciója nincs. Csak úgy lóg rajta. Mármint minek kell 2 öv egy nadrágra? Meg ilyen-olyan láncok, karperecek meg mit tudom én. Nekem az összes ugyanolyan, ezért nem is tudom megdicsérni, ha valami új van rajta, mert nem veszem észre. Ez nyilván az én defektem és nem azért van, mert nem szeretem őt.

Ez a szeretem dolog pedig… A fene tudja, hogy szerelmes vagyok-e belé. Nem tudom milyen is az, ő az első. De az igaz, hogy nagyon oda vagyok érte. Álmaimban talán túlságosan is… Pár napja álmodtam először, hogy levetkőzik előttem, aztán pedig hát… na. Szóval megtörténik a dolog. És párszor már megismétlődött a dolog, még szerencse, hogy anya nem jött be reggel felkelteni, mint szokott. Basszus, az milyen ciki lenne. Tuti ettől zengene az egész ház, aztán apa jönne az újabb beszélgetésével.

Nyáron nincs színjátszó, ami persze tök hülyeség, de hát ez van. Viszont apa mondta, hogy esetleg elmehetnénk a londoni Bubble Theatre Company-be, mert nagyon jó híre van és komolyabb is, mint ez. Végül is lehet, hogy elnézek holnap, úgysincs mit csinálnom itthon. Egész nap nézem a falat meg zenélek. Meg eszek. Nagyjából ennyi. Aztán, amikor haza jönnek anyáék, jön a kérdésáradat. „Mit csináltál ma?”, „Elmosogattál, ahogy kértem?”, „Nem jöttek át a fiúk?” és így tovább. Néha már komolyan kitalálok valamit, hogy ne tűnjön olyan uncsinak a napom, mint amilyen. Elég szánalmas, az tény.

Anyától kikönyörögtem, hogy süssön egy kis sütit és már érzem is az illatát, szóval lemegyek, mielőtt Lizzy-ék megeszik az összeset. Bár most éppen megint fogyókúrázik mindkettő, szóval van egy kis esélyem…