21. rész - Nem értem a nőket...

Bocsibocsi az eltűnésért, de most több ihletem volt a másik történetemhez:) viszont most itt az egész Robert klán:D Várom a kommenteket!
xx

2001. szeptember 30.

Annyira sok minden volt az elmúlt időszakban, hogy egyáltalán nem tudtam írni. Pedig lett volna mit. Onnantól, hogy összevesztünk Ninával, egészen addig, hogy Tom ráindult Victoriára.

Kezdem az elején. Jött egy új csaj az osztályunkba, egészen normális és itt lakik 2 utcára tőlünk. Beth a neve, szokott gitározni és viszonylag jól is énekel. Többször előfordult, hogy együtt jöttünk haza, vagy mentünk épp suliba, ami Ninának nem tetszett. Mindenféle idiótaságot mondott, hogy én megcsalom őt, meg ráuntam meg hasonlók, csak mert együtt jöttem egy haverommal. Én komolyan nem értem, hogy miért olyan lehetetlen, hogy barátkozik egy fiú egy lánnyal. Ráadásul Bethnek is van barátja, de amikor ezt mondtam Ninának, nem hitte el. Ezen felhúztam magam és eljöttem tőlük. Pár napig nem beszéltünk, de nagyon kezdett hiányozni és Tom-ék „tiltása” ellenére felhívtam, hogy beszéljük már meg, mert túlságosan fontos nekem ahhoz, hogy egy ilyen hülyeség miatt szétmenjünk. Szerencsére addigra lehiggadt és elismerte, hogy nem volt igaza és túlreagálta. Jó volt a kibékülésünk… Egyre többször estünk egymásnak, amikor üres volt valamelyikünknél a lakás, de ez tuti normális, ha egyszer annyira jó.

Azóta is elég kényes pont a Beth, pláne miután egyszer elhívtam a srácokhoz zenélni, ahova Nina nem igen járt, mert nem élvezte annyira, mint mi. Sikerült megint összekapnunk ezen, de most nem hagytam, hogy elharapóddzon annyira. Mielőtt visítani kezdett volna, vagy franc tudja mit csinál mérgében, lefogtam a kezét és megcsókoltam. Dühös voltam rá én is, de így valahogy még izgalmasabb volt a dolog.

A Tom-Vic pároson meg nem tudom még mindig, hogy sírjak vagy nevessek. Egyik este megint nálunk aludt Tom és reggel, amikor kómásan a fürdőbe indult, rányitott az éppen törölköző tesómra. Ez a marha ráadásul szerintem észre se vette volna, de Vic felsikított és lökdösni kezdte kifele Tomot az ajtón. Na ezek után világosodott meg drága barátom, hogy ő bizony szerelmes a nővérembe… Azt hiszem inkább röhejes. Az vicces, amikor más lányokról áradozik, meg ecseteli, hogy miket csinálna velük de, amikor ezt a testvéredre mondja, egy idő után idegesítő és ciki. Vagy legalábbis nekem.

Ja, a legjobb, hogy én lettem leszidva ezért is. Hogy milyen debil és bunkó barátaim vannak, hogy nem kopognak meg hasonlók. Na mindegy.
Végre megint próbálunk a társulattal, ami Beth-t is érdekli, de belegondolni se merek, hogy Nina milyen jelentet rendezne, ha kiderülne, hogy esetleg egy darabban játszunk. Nagyon szeretem őt, de ez a folytonos pattogása eléggé kiakaszt. Sokszor azt érzem, hogy az összes mozdulatomat figyeli…